Genom

Brit tudósok megtalálták a lúzerségért felelős gént

Idézőjelben

A lehető

....

midnight alchemy

dead line - 02:02

..

.

Naiv

és ostoba

Make it much easier!

Ha egy verseny mindhárom dobogósa ugyanolyan márkájú cipőt viselt, hajlamosak vagyunk (persze, vagyunk ám, vagyunk a .... ... vagytok... vagynak...) azt gondolni, a siker záloga az a cipőmárka.
Ne zavarja a hajlamosakat, hogy az utolsó három is ugyanazt a márkát viselte. A fő, hogy ismét van egy törvény (a győzelemhez viseld a bajnok cipőjét!), amit egészen addig be kell tartani, amíg a dobogó mindhárom fokára egy másik ugyanaz a cipő nem lép fel. (Hoppá, akkor viszont misztikus, megfejthetetlen talány - de legalábbis logikai bakugrás -, mikor, hogyan kerül sor a cipőcserére. Ja, ez már az utánloholók problémája. Mindenesetre most nem bonyolítom tovább.)
Az újságosbodé kirakatában, a boltok mosóporrészlegénél a mosóporos dobozokon, az autókereskedések pultjain lévő katalógusok fedőlapjain, a weblapok nyitóoldalán, és még mindenhol is ugyanez a lehetetlen konformizmus tombol, próbálj ugyanolyan lenni, mint mindenki más, különben esélyed nincs. És ha megújulsz, "más" leszel, úgy újulj, úgy másulj, mint a többiek, a nagyobbak, a gyorsabbak. Ettől aztán te is nagyobb, gyorsabb, erősebb, másabb leszel. Ha csak az érzelmeimet szólaltatom meg, azt hallom, de hiszen ez undorító. Undorító, mint minden más konformizmus.
Jó, ez a legnagyobb baj.
De van egy sokkal kisebb!

Elöljáróban színesek innen-onnnan:

19. század.
1887-ben Wovoka, a pajute messiás azt az igét hirdette az indiánok körében, hogy táncolni kell (lásd: szellemtánc), erre majd a wasicsu elhúz innen a fenébe, a bölények meg visszatérnek.
Eredmény: ø

20. század.
1977. Nemzetközi kupadöntő. Az F-i torna club minden hájjal megkent játékosai szigszalagból adidas-csíkosra barkácsolták cipőiket, a K-i dinamó csapata csík nélküli dorkóban vagy mezitláb állt ki.
Eredmény: 0:3 oda.

A perzsák megkorbácsolták a tenger színét, a kelták dühösen nyilazták az eget.
Eredmény: teljes siker

Szóval az a bizonyos kisebbik baj: az ostobaság.

Kerül,

amibe

előbb

vagy utóbb



minden a helyére kerül

...

.

John Gold: Femili karika

Mindenkinek kellemes szórakozást ígér a Gúgül-transzlétör:
Ízelítsünk:
Porkoláb Zsófia - Tips Zsófia
Pók István - Spider István
Vágó Csaba - Csaba Editor
Olasz Tamás - Italian Thomas
Bécsi Imre - Vienna Imre
G-Robi - G-robin
Deske úr - Desk of Mr..
Árpádházi Boldog Jolán - Happy Árpádházi Jane


Mindenkit üdvözöl:
Alexander Marcsi (azaz Sándor Zsolt)

vaxmixtúra - avagy boldogok a sajtkészítők

az előzmények: spanyol viasz - avagy mégiscsak


A boldogság ragadós
– Index - Tudomány

A boldogság úgy terjed, mint egy kór
– gumicukor - a Velvet hírblogja

"A sok kurva okos tudós terjed úgy, mint a pestis...."
– ismeretlen fórumozó.

Mi a boldogság, és hogyan mérhető?
A kutatók a boldogságot kategorikus jellemzőként elemezték: csak azokat minősítették boldognak, akik az egyik hitelesített depresszióskálából négy előre kiválasztott, jellemző kérdés mindegyikére a lehető legpozitívabb választ adták. Még ilyen szigorúnak tűnő feltételek mellett is az alanyok 60%-a minősült boldognak. Az eredmények megbízhatóságát ellenőrzendő, az egész elemzést megismételték a boldogságot folyamatos változónak tekintve, és gyakorlatilag ugyanezeket az eredményeket kapták. (a Christakis–Fowler-közlemény nyomán)
A Vatikán boldoggáavatási metodikája ennél kicsit mintha szőrszálhasogatóbb volna.

Ezen meg éppenséggel nem volna nagy kihívás az embernek alaposan kipoénkodni magát:
A házastársak, illetve a közeli családtagok nem túl erős, de szignifikáns hatást gyakoroltak egymás boldogságára, de csak akkor, ha együtt éltek. (szintén a Christakis–Fowler-közlemény nyomán)

Az ilyenért ütni tudnék:
Minden egyes boldog társ 9 százalékkal növeli az egyén esélyét a boldogságra, a boldogtalan barátok pedig 7 százalékkal csökkentik.

Végül a Kis (Árpád)Házi Kedvenc:
Boldogok a cukiságok - avagy imádkozik, tűr és vár.
Árpádházi Boldog ... Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban. ... Véleményét, akaratát soha nem akarta ráerőszakolni urára. Nem vitatkozott és nem védekezett akkor sem, amikor a rossz tanácsadók férjét ellene és az Egyház ellen hangolták. Imádkozott, tűrt és várt.

.

Spektroid

Bécsi Imre, Fodor Tímea, Gombos Lajos, Ilku János, Kasza Gábor, Lévai Katalin, Nagy András, Papp Nikoletta, Porkoláb Zsófia, Pók István, Szabó Tihamér, Szentpéteri Szandra, Tikos Dóra, Tóth EGO István, Varga Gábor Ákos, Vágó Csaba

A kiállítás 2009. április 3-tól május 3-ig tekinthető meg a Tatabányai Múzeumban
(2800. Tatabánya, Szent Borbála tér 1.)

.

.

.

Spanyol viasz, avagy mégiscsak nagy dolog a tudomány.

Az alábbi irományhoz hosszú-hosszú előzmények kívánkoznának, és eredendően nem is idevaló, de...


A kirohanás tárgya: "A BMJ idei első számának legelső közleményeként, a szerkesztőség méltatása kíséretében jelent meg James Fowler és Nicholas Christakis közleménye, amelyet sokan az egészségügy új korszakának megnyitásaként fogadtak"



A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. – Hamvas Béla

Definíciós aggály:
Happiness is a warm gun

Hogy is van ez? Az emberi kultúra évezredei során a fõállású boldogság- (vagy éppen boldogtalanság-) kutatók – mint például a teológusok, a filozófusok, a költõk, újabban a pszichiáterek, sõt a reklámszakemberek – annyit küzdöttek azon, hogy egy valamire való definíciót megalkossanak.
És az eredmény? Hadd idézzek egy próbálkozást, egy igazi gyöngyszemet: az amúgy közgazdász végzettségű – Richard Layard szerint boldog az, aki jól érzi magát, és ezen állapotát a későbbiekben is szeretné fenntartani. Jézusom...
(na még egyet: a szókimondó és őszinte - mellesleg azt hiszem, semmilyen végzettségű - John Lennon szerint a boldogság valamiféle "warm gun, bang-bang, shoot-shoot". Mondhatnánk, ha nem is forró, de legalább tényleg meleg, azaz mintha közelebb járnánk.) Képletbe foglalni még kevésbé sikerült, hogy aszongya: a boldogság egyenlõ valami szorozva izé-a-négyzetennel. Szóval se hivatalos definíció, se képlet. (Szerintem ne is legyen se egyik, se másik, a Falanszter-jelenetet már nem szeretném megélni.)

Azért talán megállapodhatunk pár dologról.

1. A boldogság koronként, emberi kultúránként, egyénenkén, sõt egyes emberek személyes életútján belül is: eltérő, változó intenzitású, változó tartalmú. (Megjegyzem: a tárgyalt közlemény a massachusetsi Framingham Heart Studyra, azaz időben, térben, kultúrában meglehetősen izolált mintára támaszkodik)
A boldogság egyszer a kellemeség, az élvezet, a problémamentesség fogalomkörének közelében bukkan fel, máskor mondjuk a küzdelem, az áldozathozatal, a szenvedés vidékén. Hol a békesség és a harmónia környezetében vélünk rátalálni, másszor meg a kaland, az ismeretlen izgalma kecsegtet vele. Egyik kultúrában az egyéni útkeresés által ígértetik elérhetõnek, a másikban a közösség tradícióiban történő feloldódás által.

2. Mintha azt is kimondhatnánk, a boldogság mértéke nem hasonlít a dolgok hosszának, súlyának mértékéhez. Elég különös lenne kimondani, hogy mondjuk egy találkozás okozta boldogság a Fowler–Christakis-féle 10-es skálán (bocs, fiúk!) 4-es értékû boldogságérzetet okozott, 1-es és 2-es mértékû utóérzésekkel. Vagy: "ez a mostani boldogság életem legnagyobb boldogságának a harmadával egyenlő, de kétszer akkora, mint a múlt heti hasonló élmény".

3. Aztán: határozottan kijelenthetjük, a boldogság egyik legjellemzõbb tulajdonsága az állandótlanság. Azaz jön és elmúlik. Van, hogy már elõre várjuk, máskor meg minden elõjel nélkül, egyszercsak felbukkan. Van, hogy kicsit hosszabban elidõz, máskor éppen csak felsejlik. És vannak egészen paradox helyzetek: várjuk, de végül nem jön, a várakozás közben mégis átéljük.
Ide kapcsolható: kimondható-e bárkire, hogy boldog ember, avagy éppen boldogtalan? Nincs az a - maga vagy mások által - boldognak címkézett emberpéldány, akinek ne lett volna sok-sok rettenetesen sötét napja, órája – a kedvenc karikatúraszerű élményem egy magából kivetkőzve dühöngő krisnás, aki az alapértelmezett "kisugárzást" átmenetileg felfüggesztve szabad folyást engedett egyébként nyilván érthető és emberi indulatainak -, és fordítva, a legfeketébb lelkűeknek is vannak hosszabb-rövidebb napsugaras időszakai.

4. A boldogság érzéséről tett vallomás különlegesen szubjektív, így két olyan állítás közé, hogy mondjuk X nagyon boldog, Y is nagyon boldog, tudományosan aligha tehető egyenlőségjel (tehát x boldogsága egyenlő y boldogságával).
Továbbá: Ha X életére visszatekintve azt állítja, boldog voltam, valóban jelentheti azt, hogy boldog volt, de azt is, hogy utólag szeretné úgy érezni, élete nem volt olyan jelentéktelen, ezért boldognak próbálja látni, láttatni, harmadszor valóban boldognak gondolta addigi életét, azonban végig adós maradt az önmagával való őszinte szembenézéssel, miközben Y, aki magát nem igazán boldog embernek határozta meg, sokkal tartalmasabb, örömökben gazdagabb életet élt, csak a kifejezést differenciáltabban használta.

5. Szerény véleményem szerint az igazi boldogság egy ember életében az egész élet hosszának jelentéktelen töredéke, néhány villanás, perc csupán.

Konklúzióm: nem szeretném, ha tudományos kategória lenne a boldog/boldogtalan ember fogalma.

Na jó, a közlemény nyilván egy hétköznapibb boldogságfogalomban gondolkodhatott. Talán, abban amit inkább örömnek kellene nevezni. Esetleg elégedettségnek, jó közérzetnek, stresszmentességnek, harmóniának.
Most nem kezdenék bele abba, hogy mindezek a fogalmak megintcsak milyen nehezen lennének tudományos vizsgálat kulcsszavaként definiálhatók, egyes emberek esetére általános cimkeként használhatók, összehasonlíthatók.


Az a bizonyos viasz

A boldogság nem visel külsõ jelvényt, hogy felismerhessük, olvasni kellene a boldog ember szívében; de a megelégedés kisugárzik a tekintetbõl, a viselkedésbõl, a hanghordozásból, a magatartásból, s mint egy átárad arra, aki észleli – J. J. Rousseau.

"Fowler és Christakis eredményei arra utalnak, hogy a viselkedésmódok és a pszichés állapotok is személyről személyre adódnak át."

De hiszen pontosan ezeket a felismeréseket a gyakorlatban már régesrég alkalmazzák élő, viruló, eredményes metodikák (pl. egyes - mellesleg tudományos alapokon nyugvó - pedagógiai rendszerek).
Tudatosan (vagy öntudatlanul) alkalmazzák normális szülők, barátok, példaképek.
Mégegyszer: PÉLDAKÉPEK.

(önkéntelenül hat persze a negatív példa is, azaz a rémséges személyiség fő mintái maguk is rémséges személyiségek).

A marketing se most jött le a falvédőről a csodafegyverrel: a reklám személyes identitásba épülő trójai falovával.

Tudom, nagy tudományos felismeréseket köszönhet a világ annak, hogy valaki naivan tekintett olyasmire, ami ott van az emberi orr előtt nap mint nap, de nemhogy nem díjaznám azt a kutatást, de egyenesen a józan ész elleni bűncselekménynek nevezném, amely megállapítaná, és számokkal támasztaná alá, hogy az emberek zöme éjjel alszik, csak kis része fényes nappal.


Prometeusz és a pirománok, avagy a talpáról a feje tetejére

Lépjünk tovább! Tegyük túl magunkat azon, hogy a tudomány meg akarta mérni a mérhetetlent, hogy egyes agyonidézett ősi bölcsességek most úgy kerülnek elénk az asztalra, mint forradalmi felismerések!
Vessünk egy pillantást a lehetséges következtetésekre! Mi is származhat abból, ha évezredeknek és minden égtájaknak bölcs mesterei után végre a tudomány is kimondja - mit is? -, hogy fontos a boldogság?
Először is fussunk végig egy gondolati láncon! A boldogság állapota egy tudományosan definiálhatatlan helyes élet tudományosan definiálhatatlan jutalma. A dolognak azonban még nincs vége, bónuszként a pozitív erő kiterjed a boldog ember környezetére, beleértve pozitív egészségügyi hatásokat is.
Nahát!

Ha ez így van, mi mást is kellene még elérni, mint az embert boldoggá tenni, s máris új lesz lesz és szép a világ!
Csak az az apróság marad, hogy meg kell találni a szert, amivel a boldogság beadható az embereknek (szóma?), esetleg oktatási metódust dolgozunk ki a boldogság elsajátítására (azaz megint feltaláljuk a spanyolviaszt - lásd még Lao-ce, Mózes, Jézus, Buddha, Mohamed, Boddhidharma... Popper Péter, Józsi bácsi...)
Egy biztos: innentől kezdve a boldogság már nem lehet magánügy.
Hanem mi? Kötelesség? Milyen kötelesség? Erkölcsi? Törvény szabta?

Júj, nagyon cinikus vagyok.
Cinikus vagyok?
De hát nincsen itt nagyon elrontva megint valami?
Aki kitalálja, hogy a boldogság nem okozat, hanem ok, nem tesz mást, mint feje tetejére állítja a világot.
Feltételezem, mindenki, na jó, az emberek nagy többsége boldogságra vágyik.
Hogy ez mégse megy olyan könnyen, annak is van oka, úgy hívjuk, emberi természet, emberi világ.
Mindössze ezt kellene semlegesíteni.

Pedig ha valamiért, hát talán egyedül a boldogság eléréséért tett erőfeszítésekért, és azokért a ritka és leírhatatlan valamikért érdemes élni.
Önként.



A módszertanhoz:

Idézet a Holt költők társasága című film dialógusából:

Mr. Keating: Nyissák ki a könyvet a 21. oldalon. Mr. Perry, olvassa fel a "Költészet értelmezését".
Perry: A Költészet értelmezése, írta Evans Pritchard professzor.
A költészet megértéséhez ismernünk kell a költői nyelvet. Aztán két kérdés jön: Hogy fogalmazta meg a művész a témát? Jelentős-e a téma? Az első kérdés a vers formáját illeti, a másik a jelentőségét. Ha felelünk a kérdésekre, megállapíthatjuk a vers értékét. Ha a formai tökélyt vízszintes tengelyen mérjük a fontosságot függőlegesen e koordináták láthatóvá teszik mennyire értékes az adott vers. Például egy Byron-szonett sokat ér függőlegesen, de vízszintesen közepes. Egy Shakespeare-szonett viszont kétségtelenül mindkét irányban magas értékkel bír. A közrefogott terület nagysága bizonyítja a vers nagyságát. Alkalmazzák ezt az értékelési módszert így egyre kevesebb nehézséggel kerülnek szembe és egyre inkább élvezik és értik a költészetet.
Mr. Keating: Ürülék.
Ezt gondolom Mr. Pritchardról.
A költészet nem mérhető rőffel. Ez nem slágerlista, Byron pöpec a 42. helyen, kár, hogy túl lassú.
Tépjék ki a lapot! Tépjék ki a lapot! Mire várnak?
Nem csak ezt a lapot, az egész bevezetőt. Ki vele! Írmagja se maradjon. Tépjék ki gyorsan, a pokolba Pritchard professzorral! Tépjék cafatokra! Hallani akarom, hogy szakad fecnikre!

Tevődik

2003- óta erről valahogy lemaradtam, bár végig éreztem:
"...az Univerzum nagy része sötét anyagból és energiából tevõdik össze."
A beismerés a Nat Geo által közzétett, "az év tíz legnagyobb tudományos felfedezése" című toplistájának 1. helyén található.

14. /101

13. /101

8. /101

3., 4., 5. /101

.

1., 2. /101

.

Tavaszi kollekció

Ez évben harisnyájuk,
feketén feszül rájuk,
és átlátszik, átlátszik, átlátszik az egész.
A bőrön vékony pántok,
húzódnak ostor-átok,
és minden átlátszik, átlátszik remekül.

.

nazka

Test-idő

Spilák Zsuzsa weboldala

.

önki

mégis: egészen más

ahol a kétfarkú kutya túr

azaz Szeged.
MKKP.
alonzanfan!

Az angyalföldi lepel

Aki nem hisz a tanú szemének, ki s.k. érinthette az angyalokat - (teste szerint láttam és hallottam és csodálatosképpen meg is érintettem és akkor a testből alig volta valami jelen - Emanuel Swedenborg: Menny és pokol), az higgyen a sajátjának. Íme a földi angyal leple:



És egy másik lepel, a bitangé:

Valóság nagybátyánk

Más világokról képzelegni pedig azért jó - folytatta Baudolino -, hogy elfelejthessük, mennyire keserves ez a világ, amelyikben élünk. Akkor legalábbis így gondoltam. Még nem jöttem rá, hogy aki más világokat képzel el, az előbb-utóbb emezt is megváltoztatja. (Umberto Eco - Baudolino)

A száj és a szem

Vitatkozott a vak meg a süket (bocsánat).

(Hopp: akkor a címnek nem inkább A fül és a szemnek kellett volna lennie? Esetleg A hang meg a fénynek? Igen, hang és fény és nem fény és hang. A vak világa a hang világa, a süketé pedig a fény.
Na, nyugi, talán minden kiderül.)

Szóval vitatkozott a vak meg a süket. Azon vitáztak, melyikük világa (világ..., puff) gazdagabb. Sokat tanakodtak, hogyan lehet ezt eldönteni (heti feladvány: hogy vitázik, tanakszik a vak és a süket).

A vak azt mondta, annak, aki nem lát, a többi érzékei kifényesednek, hallása például egyszerre finom és éles, nem véletlen, hogy ennyi muzsikus és telefonközpontos vált belőlük. A teret szinte a bőrén érzi, nem csak abban a nyamvadt 156 fokban, amerre a feje áll, de körös körül és lent és fent és még a vékonyabb falon át is. Hogy meg- sőt átérzi a közelében tartózkodó ember indulatait, rezdüléseit, az nem tudván palira venni őt jó-rossz színészkedéssel. Hogy tapintással, a bőre szenzoraival olyan részleteket tud meg a levegőben, a dolgok felületén lappangó, feszülő változásokról, amiket a kutatóintézetek műszerei sem képesek fogni.
És a zene! Na, süket, erről aztán hiába beszélnék neked...

A süket hosszú hallgatás után – sem szólalt meg. De a maga módján elkezdett érvelni. Hogy számára a világ formái nem sötét, lebegő, semmiben úszó fantomok, hanem csupa állandó testű, kiterjedésű, felismerhető alak. Rokonai, barátai nem hanglények, de arcuk van, szép vagy kellemetlen. Filmeket nézhet (főleg persze némafilmeket). Olvashat! És a kép! Láthatja egzotikus világok nyomorgóit, és a hollywoodi csillagokat, bacilusokat és a távoli naprendszerek ködeit. Színeket láthatok, érted, vak? Tudod, mik azok a színek? És az árnyalatok? Á, neked ezekről fogalmad se lehet.

Ott ült kettejük között a tolmács (íme heti megfejtésünk: hát eképpen zajlik a vita e két fogyatékosan kompatibilis szcéna között).

Míg a süketnek fordította választékos kézjelekkel, testbeszéddel, mimikával a vak szavait, úgy érezte, óh, hát nyilván a vak világa a magasabb rendű, mennyi belső gazdagság, minő emberfeletti érzékelés. És tényleg: a zene, a zene, a zene! Szegény süket, még csak nem is hallhatott – mondjuk Beethovenről! Itt azért nyelt egyet a tolmács, a minden érzékszervvel megáldott multikompatibilis médium, de mire jobban végiggondolhatta volna, máris a süket válaszát kellett szavakba öntenie. Közben kezdett összezavarodni: hogy is lehetne fórban a vak, mikor az olvasás, a látás, a színek...
Amint az üzenetet szavakba öntötte, a vak máris válaszolt. Hogy szerinte...

A süket meg csak ült ott. Szeme nézte a szájat, ahogy az mondja, mondja, mondja.

Hazafelé még élvezte, hogy bot nélkül is simán szlalomozik a szembejövők között, a valamit éppen komolyan megtárgyaló, vagy csacsogó, trécselő párok, magányos mobilozók között, ám otthon már csak kisóhajtott egy hatalmasat abból a fertelmes kákaszerű izéből, amit a hallók leginkább csendnek neveznének, hogy a kurva anyjukat ezeknek! Folyton pofáznak! Dumálnak! Be nem áll a szájuk!

Jel IV.

Connecting people - Összeköt, ami elválaszt.
Pinczehelyi Sándor a Centrális Galériában

nem lesz ebből nagyszóló

...ott a presszóban épült bennem a rokendrol mellé a szorongás. A megmutatni akarás mellé a szégyen. Nem lesz ebből nagyszóló, nem lesz ebből Dzsimi Hendriksz - gondoltam, szomorúan turkálva a nikotinízű citromtortában. (Háy János - A bogyósgyümölcskertész fia)
Valahogy így. Talán csak a citromtorta nem stimmel. De hát amikor az ember éppen teljesen leküzdi az önbecsülését a békaseggig, ki nem szarja le, hogy citromtorta vagy nem.

vér és bél csokiöntettel

A menüt a Néprazi Múzeumban szolgálják fel:
World Press 2006 + Lumix Panasonic.
A helyzet évről évre nyomasztóbb.
A néző érzékenysége rohamosan közelít egy agyműtött harci kutyáéhoz.
A két csatornán - az iszonyatén és az émelyén - egyre vadabb a száguldás az elviselhetetlenség határai felé.
Legalább annyi tisztesség lenne a rendszerben (szolgáltatóban és fogyasztóban egyaránt), hogy a kettőt ne választanák külön, így a csinos nappalik és hálószobák megtelhetnének a gyönyörű tájakon széttrancsírozott testek, szanaszét folyó testnedvek borította romok pazarul fotografált, szemkápráztató vizuálkölteményeivel.

zuzukinó

Engedjétek hozzá a kisdedeket!


Elmegy mellette




lábjegyzet

The Hallward's Dance Hall

RAKNROLL
(balalajkit)

.

depresszió: a mai nap

elizélt izé

Képes közterek

...nem létezik, nem funkcionál az emberi megfigyelőkre tett hatásain kívül. (McLuhan)

Fut a táj

Na, ezt bábbá-bá-bámulom, hogy fut.
Illetve ez csak az első szekvencia, és nem fut, azaz itt nem fut, mert a technika nem akarja engedni a futást.

Mintha III.

Mintha a létből ballagna haza (Beney Zsuzsa)
És további minthaadalék: Pauer

.

(Nem olyan,) mintha (II.)

A kezdet, ami egyben a vég is.
Ez mi?
Vagy: ez olyan, mintha egy vicces/ijesztő arc (szikás tengerpart, (őshüllőlenyomat, marsbéli táj, virágzó mező, felhős ég, satöbbi) lenne. Talán a legkevesebb bajom azzal van, ha az illető odáig jut, szépek a színei (mert azért ez már nem is olyan rossz irány, igaz ott van az ennek nem szépek a színei is, bár tulajdonképpen végső soron ez se olyan rossz irány). A minthások azzal tudnak leginkább kiborítani, ha az ilyen észrevételeiket (bocsánat, asszociációikat) apró (elnéző, önelég) mosoly kíséretében mondják ki, igen, ezek csak így jönnek belőlem, tudnék többet is, csak sajnos más dolgokkal telik az időm, kár, mert biztos jókat tudnék.
A mi ez-vonal embere legalább őszintén beismer, nem tud mit kezdeni.
A nem értem csak látszólag őszinte. Önkéntelenül őszinte. Valójában: általában érti, csak most, csak ezt nem. És mivel megértést emleget, elárulja, fogalma sincs.

További adalék a mintha természetrajzához...