Kiragadott

Tökéletes

A hiba az Ön kristályában van

nazka

Az eltévedt futó

Újra felhúztam magam egy okos emberen. Egy percig nem kétséges, Gilbert Ryle az. És az ő sok okosságának tanúi könyvek, jó vastagok. Egyikkel ezek közül, A szellem fogalma cíművel, eltöltöttem némi időt, de nagy megkönnyebbülést érzett a lelkem, amikor közöltem vele, ebből ennyi elég, ekkora sültparaszttal nem idegesítem magam tovább. Fijjug, eztet a tudományt be kéne rekeszteni végre, nem jött be. Oké, eleinte jó ötletnek tűnt, de már annyi idő ráment, hiába.
Ryle pár oldal után garantáltan úgy hat, mint egy beöntés szappanos vízzel, pár fejezet pedig egyenesen annyira kellemes, mint gyufából pisai ferde tornyot építeni, miközben egy kápó géppisztolyt szegez az oldaladnak. Ez az ember a fejébe vette, hogy fog egy vaslogikából készült macsétét meg egy nagy gombóc fonalat, elindul velük a nyelvi őserdőben, és szép sorjában lekaszabol minden útjába eső liánt, nem kegyelmezve némely elbambult makákóknak sem. A végén valószínűleg nem marad más, csak tarvágás, összevérzett kezek és a kérdés, akkor most mi van!?
Nincs semmi. Reménytelen volt az alapkérdés is (lásd cím: szóval mi is az a szellem), de a mócer a legreménytelenebb. Ryle szeletel, pedig a szeletelés legfeljebb a hentesnek lehet célravezető. Kikockáz. Megpróbál kezdet és vég nélküli folyamatokat kikockázni, mintha egy befutó sorrendjét állapítaná meg. Talán attól rossz az egész, hogy elfogadja, bizonyos kifejezések nem határozatlan konstrukciók, hanem pontos, megbízható alapkövek. Áramló, nem körvonalazható „dolgokat" próbál milliméterpapír segítségével helyhezkötni, szakaszolni, a „nyesedéket" pedig folyamatosan letakarítani az asztalról.
Na jó, végülis tisztelet a következetes és kitartó küzdelemnek, éljenek a mindenkori vasdinnyeiek, de akkor is.
Mindenesetre hiába próbáltam magamban kétségeket ébreszteni főtételeim iránt, fenntartom őket (legfőképpen lásd az érzékelés, látás, képzelet, színlelés, satöbbi passzusokat Rylenél). De annyi bizonyos, újabb lökés, hogy erőket feszítve teljes világosságra hozzam őket, neked, kedves olvasó.
Bocs Gilb, szóval ez nem volt az a húde könyvajánló.

A tökéles tökéletes kép (the plastic fantastic lover)

Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi
A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni,
Amilyen a festmény, ...
Nem tudom, minek kell frusztrálni a természetet* azzal, hogy képen lassan jobban néz ki, mint a valóságban. (sajnos akárhogy kerestem, igazán illusztratív terméket saját kútfőből nem leltem, mástól meg nem szívesen lobogtatnék valamit, hogy nézzétek ezt, na, erről beszélek, mindjárt lehányom, de gondolom, el tudjátok képzelni azokat az észbontó műmelles felhőket, felvarrt domborzatokat, műkörmös bozontokkal)

* wow wow! milyen hatást gyakorolt rám a Lovasi András, - az ember csak idézi, aztán átragad rá (rám, az emberre) a költészet -, tessék, hogy megszemélyesedik a természetet, szinte látom, amint önértékelési zavarai támadnak.

Belső kép II. rész

Csukd be a szemed, és mindjárt jobb

(copyright by 2-es műsor tánczenekar)

.

Kivezetés a képzőművészetből

Jackson Pollock - Alchemy, 1947

Utolsó terem, kijárat, aztán büfé, klotyó, múzeumbazár, végül pá Gugi Peggi, de mielőtt még lenyomnád a kilincset, stílusosan: az Utolsó Festő.

Uhh, és ez mekkora fotó róla!

(Bónusz: Házi fröccsöntöde, HomeMadePollock 2.0 - injoy yourself!)

Mindenség Album - definíciós aggályok

„A világ egy képből áll, ennek változásai alakítják a valóságot, és a részletei a sorsok. A szent tömegkommunikációs definíciója, hogy bármennyi kép készíthető róla, mert nem változik. A bármennyi itt praktikusan csak egyet jelent, tehát az a szent, amiről nem érdemes képet készíteni, ezért eltüntethetetlen." (Sugár János: Szentkép)

Mintha

Olyan, mintha...
A jó kép nagyon olyan, a tökéletes kép teljesen olyan.
Sőt, már-már...

Ha egy képen én vagyok, akkor én a képen vagyok?
Vagy csak „belőlem valaki útra vált"?!
El-elhagy egy-egy jobb-rosszabb részem?
A képekkel osztódik a világ, itt marad a múlt, kiszárítva, preparálva, íztelen, szagtalan zombijai által, szaros, kis-nagy kétdimenziós panoptikum.

Lásd még

Nem tökéletes

"Tökéletes kép nappali fény mellett is. Minimális önsúly és a praktikus hordtáska; 7 másodperc alatt üzemkész; Azonnali kikapcsolás: nincs hűtési idő"
"Tökéletes kép nincs! Csak majdnem tökéletes. Ha értékelném a sajátomat azt mondanám lehetne élesebb, És egy kis derités is eltért volna."
"Tökéletes kép! Fotós válasza: Köszönöm szépen."
"Szolgája ott találja holtan fekve összeaszott, ráncos arccal a tökéletes kép alatt."
Tökéletes kép