A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hallward's Hall (nem volt). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hallward's Hall (nem volt). Összes bejegyzés megjelenítése
2012. március 17.
2009. november 27.
2009. április 6.
Naiv
és ostoba
Make it much easier!
Ha egy verseny mindhárom dobogósa ugyanolyan márkájú cipőt viselt, hajlamosak vagyunk (persze, vagyunk ám, vagyunk a .... ... vagytok... vagynak...) azt gondolni, a siker záloga az a cipőmárka.
Ne zavarja a hajlamosakat, hogy az utolsó három is ugyanazt a márkát viselte. A fő, hogy ismét van egy törvény (a győzelemhez viseld a bajnok cipőjét!), amit egészen addig be kell tartani, amíg a dobogó mindhárom fokára egy másik ugyanaz a cipő nem lép fel. (Hoppá, akkor viszont misztikus, megfejthetetlen talány - de legalábbis logikai bakugrás -, mikor, hogyan kerül sor a cipőcserére. Ja, ez már az utánloholók problémája. Mindenesetre most nem bonyolítom tovább.)
Az újságosbodé kirakatában, a boltok mosóporrészlegénél a mosóporos dobozokon, az autókereskedések pultjain lévő katalógusok fedőlapjain, a weblapok nyitóoldalán, és még mindenhol is ugyanez a lehetetlen konformizmus tombol, próbálj ugyanolyan lenni, mint mindenki más, különben esélyed nincs. És ha megújulsz, "más" leszel, úgy újulj, úgy másulj, mint a többiek, a nagyobbak, a gyorsabbak. Ettől aztán te is nagyobb, gyorsabb, erősebb, másabb leszel. Ha csak az érzelmeimet szólaltatom meg, azt hallom, de hiszen ez undorító. Undorító, mint minden más konformizmus.
Jó, ez a legnagyobb baj.
De van egy sokkal kisebb!
Elöljáróban színesek innen-onnnan:
19. század.
1887-ben Wovoka, a pajute messiás azt az igét hirdette az indiánok körében, hogy táncolni kell (lásd: szellemtánc), erre majd a wasicsu elhúz innen a fenébe, a bölények meg visszatérnek.
Eredmény: ø
20. század.
1977. Nemzetközi kupadöntő. Az F-i torna club minden hájjal megkent játékosai szigszalagból adidas-csíkosra barkácsolták cipőiket, a K-i dinamó csapata csík nélküli dorkóban vagy mezitláb állt ki.
Eredmény: 0:3 oda.
A perzsák megkorbácsolták a tenger színét, a kelták dühösen nyilazták az eget.
Eredmény: teljes siker
Szóval az a bizonyos kisebbik baj: az ostobaság.
Make it much easier!
Ha egy verseny mindhárom dobogósa ugyanolyan márkájú cipőt viselt, hajlamosak vagyunk (persze, vagyunk ám, vagyunk a .... ... vagytok... vagynak...) azt gondolni, a siker záloga az a cipőmárka.
Ne zavarja a hajlamosakat, hogy az utolsó három is ugyanazt a márkát viselte. A fő, hogy ismét van egy törvény (a győzelemhez viseld a bajnok cipőjét!), amit egészen addig be kell tartani, amíg a dobogó mindhárom fokára egy másik ugyanaz a cipő nem lép fel. (Hoppá, akkor viszont misztikus, megfejthetetlen talány - de legalábbis logikai bakugrás -, mikor, hogyan kerül sor a cipőcserére. Ja, ez már az utánloholók problémája. Mindenesetre most nem bonyolítom tovább.)
Az újságosbodé kirakatában, a boltok mosóporrészlegénél a mosóporos dobozokon, az autókereskedések pultjain lévő katalógusok fedőlapjain, a weblapok nyitóoldalán, és még mindenhol is ugyanez a lehetetlen konformizmus tombol, próbálj ugyanolyan lenni, mint mindenki más, különben esélyed nincs. És ha megújulsz, "más" leszel, úgy újulj, úgy másulj, mint a többiek, a nagyobbak, a gyorsabbak. Ettől aztán te is nagyobb, gyorsabb, erősebb, másabb leszel. Ha csak az érzelmeimet szólaltatom meg, azt hallom, de hiszen ez undorító. Undorító, mint minden más konformizmus.
Jó, ez a legnagyobb baj.
De van egy sokkal kisebb!
Elöljáróban színesek innen-onnnan:
19. század.
1887-ben Wovoka, a pajute messiás azt az igét hirdette az indiánok körében, hogy táncolni kell (lásd: szellemtánc), erre majd a wasicsu elhúz innen a fenébe, a bölények meg visszatérnek.
Eredmény: ø
20. század.
1977. Nemzetközi kupadöntő. Az F-i torna club minden hájjal megkent játékosai szigszalagból adidas-csíkosra barkácsolták cipőiket, a K-i dinamó csapata csík nélküli dorkóban vagy mezitláb állt ki.
Eredmény: 0:3 oda.
A perzsák megkorbácsolták a tenger színét, a kelták dühösen nyilazták az eget.
Eredmény: teljes siker
Szóval az a bizonyos kisebbik baj: az ostobaság.
2009. március 26.
John Gold: Femili karika
Mindenkinek kellemes szórakozást ígér a Gúgül-transzlétör:
Ízelítsünk:
Porkoláb Zsófia - Tips Zsófia
Pók István - Spider István
Vágó Csaba - Csaba Editor
Olasz Tamás - Italian Thomas
Bécsi Imre - Vienna Imre
G-Robi - G-robin
Deske úr - Desk of Mr..
Árpádházi Boldog Jolán - Happy Árpádházi Jane
Mindenkit üdvözöl:
Alexander Marcsi (azaz Sándor Zsolt)
2009. március 4.
2008. január 24.
2008. január 3.
Az angyalföldi lepel
Aki nem hisz a tanú szemének, ki s.k. érinthette az angyalokat - (teste szerint láttam és hallottam és csodálatosképpen meg is érintettem és akkor a testből alig volta valami jelen - Emanuel Swedenborg: Menny és pokol), az higgyen a sajátjának. Íme a földi angyal leple:

És egy másik lepel, a bitangé:

És egy másik lepel, a bitangé:
2008. január 2.
Valóság nagybátyánk
2007. október 11.
2007. augusztus 29.
Fut a táj

Na, ezt bábbá-bá-bámulom, hogy fut.
Illetve ez csak az első szekvencia, és nem fut, azaz itt nem fut, mert a technika nem akarja engedni a futást.
2007. augusztus 27.
(Nem olyan,) mintha (II.)

A kezdet, ami egyben a vég is.
Ez mi?
Vagy: ez olyan, mintha egy vicces/ijesztő arc (szikás tengerpart, (őshüllőlenyomat, marsbéli táj, virágzó mező, felhős ég, satöbbi) lenne. Talán a legkevesebb bajom azzal van, ha az illető odáig jut, szépek a színei (mert azért ez már nem is olyan rossz irány, igaz ott van az ennek nem szépek a színei is, bár tulajdonképpen végső soron ez se olyan rossz irány). A minthások azzal tudnak leginkább kiborítani, ha az ilyen észrevételeiket (bocsánat, asszociációikat) apró (elnéző, önelég) mosoly kíséretében mondják ki, igen, ezek csak így jönnek belőlem, tudnék többet is, csak sajnos más dolgokkal telik az időm, kár, mert biztos jókat tudnék.
A mi ez-vonal embere legalább őszintén beismer, nem tud mit kezdeni.
A nem értem csak látszólag őszinte. Önkéntelenül őszinte. Valójában: általában érti, csak most, csak ezt nem. És mivel megértést emleget, elárulja, fogalma sincs.
További adalék a mintha természetrajzához...
2007. július 31.
A nap vége - Nagyítás
lapzárta után:
A XX. század végérvényesen lehúzta a redőnyt.
Ingmar Bergman ,
Michelangelo Antonioni
.
A XX. század végérvényesen lehúzta a redőnyt.
Ingmar Bergman ,
Michelangelo Antonioni
.
2007. július 25.
legnoráma
Kis parkoló, nagy látószög, szétszórt alakzat(balról jobbra: Timdzsi, Psophie, Balázs, Nikol, Dorzak, Timi, Cs(uhai)
2007. július 6.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





