Felesleges, esetleg roncs

A tökéles tökéletes kép (the plastic fantastic lover)

Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi
A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni,
Amilyen a festmény, ...
Nem tudom, minek kell frusztrálni a természetet* azzal, hogy képen lassan jobban néz ki, mint a valóságban. (sajnos akárhogy kerestem, igazán illusztratív terméket saját kútfőből nem leltem, mástól meg nem szívesen lobogtatnék valamit, hogy nézzétek ezt, na, erről beszélek, mindjárt lehányom, de gondolom, el tudjátok képzelni azokat az észbontó műmelles felhőket, felvarrt domborzatokat, műkörmös bozontokkal)

* wow wow! milyen hatást gyakorolt rám a Lovasi András, - az ember csak idézi, aztán átragad rá (rám, az emberre) a költészet -, tessék, hogy megszemélyesedik a természetet, szinte látom, amint önértékelési zavarai támadnak.

Az égi és földi szerelemről

Egyetlen thumbnail-lap a Mindenség Képei Albumból

Mindenki dobja el a túróba a fényképezőjét, az eddig ellőtt, becslések szerint mintegy 213.786.151.017.227 felvételnek sem volt értelme, készen áll ugyanis az AllImEngine (HQHSHD), és már ontja is a mindenség képeit. Ledöntve a tér, az idő, a technika, a józan ész és a jó erkölcs minden korlátját.
A fantázia halála.
Veszítsük el életünk értelmét, és őrüljünk meg együtt!

ohhowihateyoupeople

Nem tudom, ki hogy van vele, engem nagyon megvisel az a mérhetetlen gyanakvás és bizalmatlanság, ami egy fényképező emberrel szemben mára stabil alapállássá vált.
Oké, még ha valakinek váratlanul a képébe tolnék egy bazinagy kamerát, vagy esetleg egy még nagyobbal kukkolnék elő valami mellvéd mögül, de ha egy, az úttesten (közterület) szétmázolódott húgyfoltot fotózok elmélyülten, akkor vajon miért támad egyesekben az az ellenállhatatlan indulat, hogy engem ezért kérdőre vonjon.
Embereket fényképezni több okból sem szeretek már.
Azt hiszem, utálom őket.
Aztán egyre kevésbé van meg bennem a kapcsolatteremtés, a kapcsolattartás igénye, képessége.
Ráadásul valahogy most már tényleg tolakodónak, hiú szándékúak érzem magam, valahányszor rámozdulnék valakire.
Egy ideje már tudatosan nem.
Akkor inkább a pisafoltok és egyéb gyanús alapanyagok.

Szerelem borús időben

Kicsit belterjes, de akkor is.
És tessék, ketten vannak.

Ismeretlen művész

Elnagyolt ecsetvonás. Az ecset - a jobb hátsó kerék - a szemem láttára szakadt le, az akcióművész ép bőrrel szállt leamortizált járművéből.
Művészet a művészet halála után. Határok kiterjesztése, új technikák, új műfajok.

és már megint ittvana szerelmem: