Belső kép II. rész

Csukd be a szemed, és mindjárt jobb

(copyright by 2-es műsor tánczenekar)

.

A nap vége - Nagyítás

lapzárta után:
A XX. század végérvényesen lehúzta a redőnyt.


Ingmar Bergman ,
Michelangelo Antonioni





.

A vetítés

A vetítés a legszemléltetőbb forma a kép útjának
(ikon-do? - harcművészet, annyi szent) megértéséhez. A látvány-élmény az ágens receptorain keresztül bejut rendszerbe, ott vadul fészkelődik, a tárgyi valóságból beszabadul a szubjektumba, átkel annak tengerén (sivatagján, barlangján, csatornahálózatán, szeméttelepén, üveghegyén, csipkerózsa-szövétnekén), a stimulusra ágensünk tudatos-ösztönösen megnyomja a gombot, mire a látvány-élmény kiszakad földi testéből, leszáll a pokolra, egy darabig a túlvilágon kóborol, majd egy kerek, szűk folyosón keresztül nagy-nagy fényesség kíséretében előtör, fénytestet ölt: minden száj nyitva áll, láss csodát, egyszerre ITT van a távol, MOST van a tegnap, igaz, kicsit úgy, mintha előzőleg sóskútba tették volna (emlékek?), majd onnan is kivéve betették volna a kerék alá (karakter?), majd (...)...

Aki megszerzi nekem Matthew Stokes Long After Tonight című projektjének háttérzenéjét (vagy bármilyen hozzá vezető utat), örökös Hallward's belépőt kap

ja, THE PROJECTION PROJECT: BUDAPEST EPIZÓD, MŰCSA


.

belső kép (BH 3. főtétele)

Ugyanarra nézzünk, mégis egészen mást látunk.

Öklend és Leokádia

Összeülnek tizenketten (ketten a kistanácsból, négyen a hatvanak tanácsából, három a kislány, plusz a kreatívok), sus-kus, hogy: ciklusmíting, flipcsárt, márka, logó, brand, trend (trand?), fókuszcsoport, redizájn, üttős, penge, alkímia, így forr és buzog a kreofil, ebből lesz a cserebogár (és/vagy a tücsök).
Mi tudjuk, hogy nekik mi kell, hiába, hogy most még nem értékelik, még nem tudják, hogy ez nekik mennyire tetszik majd, a Mester is megmutatta nekünk, csatoljuk le egyik sarunkat, egyébként is, ez az Ő töke!, kövessük!, kerül, amibe kerül, legfeljebb neked nem fizetünk, hehe.
Aztán ha már mindenkinek borsózik a háta a sok lekerekített sarkú kék tónusba állított lekerekített sarkú narancs keretbe foglalt lekerekített sarkú, piktogrammal töltött zöld tónuskockától, majd átugrunk a letisztultra, onnan egy szökkenés a jópofán médiahekknek álcázott anticucc, mi ilyen viccesek vagyunk, a tréningen is annyiszor eljátszottuk. Vazze, te se jácd itt az eszed, végül is ezért kapod a zsét, nem? (nem kapod? jó, majd beszéljünk!)

legnoráma

Kis parkoló, nagy látószög, szétszórt alakzat

(balról jobbra: Timdzsi, Psophie, Balázs, Nikol, Dorzak, Timi, Cs(uhai)

Kivezetés a képzőművészetből

Jackson Pollock - Alchemy, 1947

Utolsó terem, kijárat, aztán büfé, klotyó, múzeumbazár, végül pá Gugi Peggi, de mielőtt még lenyomnád a kilincset, stílusosan: az Utolsó Festő.

Uhh, és ez mekkora fotó róla!

(Bónusz: Házi fröccsöntöde, HomeMadePollock 2.0 - injoy yourself!)

Az égi és földi szerelemről

műszeres azonosítás

How can I keep on smiling at their disguises / when I know nothing good ever comes from lies / my heart is not a beginner but still, I can lose my temper, yeah / how can we keep on watching that fuckin’ tv / We’re so bored, we dont’t even care what we see / takes our strengh away and never shows us the way, no

bárhol...

A japán che olaszban francóval + egy orosz hússaláta

a nemzetközi helyzet

bárhol járj a nagyvilágban

...nyomtam a gombot, de hiába.

transzform (lomtalanítás)

Köztes lét

terrárium

Amit most látsz, az tényleg van

„A technikai képek azt a látszatot keltik, hogy nem szimbolikusak, vagyis nem konvencionális kodifikáción alapulnak, miként a tradicionális képek és szövegek. Azt a látszatot keltik, hogy kauzális kapcsolatban vannak a leképezett jelenettel; úgy, mintha a jelenet volna az ok és ők maguk az okozat. Azt a látszatot keltik, hogy üzenetük vételéhez nem szükséges kibetűzni őket; hogy nem képesek "hazudni"; hogy "objektívek". Ez veszélyesen megtévesztő. Valójában ugyanis az ezeket előállító készülékek a leképezendő jelenetek felfogott tüneteit szimbolikussá transzkódolják - a programok alapján. Valójában a technikai képeket sokkal nehezebb kibetűzni, mint a hagyományosakat." (Vilém Flusser: Képeink)

Mindenség Album - definíciós aggályok

„A világ egy képből áll, ennek változásai alakítják a valóságot, és a részletei a sorsok. A szent tömegkommunikációs definíciója, hogy bármennyi kép készíthető róla, mert nem változik. A bármennyi itt praktikusan csak egyet jelent, tehát az a szent, amiről nem érdemes képet készíteni, ezért eltüntethetetlen." (Sugár János: Szentkép)

Egyetlen thumbnail-lap a Mindenség Képei Albumból

Mindenki dobja el a túróba a fényképezőjét, az eddig ellőtt, becslések szerint mintegy 213.786.151.017.227 felvételnek sem volt értelme, készen áll ugyanis az AllImEngine (HQHSHD), és már ontja is a mindenség képeit. Ledöntve a tér, az idő, a technika, a józan ész és a jó erkölcs minden korlátját.
A fantázia halála.
Veszítsük el életünk értelmét, és őrüljünk meg együtt!

ohhowihateyoupeople

Nem tudom, ki hogy van vele, engem nagyon megvisel az a mérhetetlen gyanakvás és bizalmatlanság, ami egy fényképező emberrel szemben mára stabil alapállássá vált.
Oké, még ha valakinek váratlanul a képébe tolnék egy bazinagy kamerát, vagy esetleg egy még nagyobbal kukkolnék elő valami mellvéd mögül, de ha egy, az úttesten (közterület) szétmázolódott húgyfoltot fotózok elmélyülten, akkor vajon miért támad egyesekben az az ellenállhatatlan indulat, hogy engem ezért kérdőre vonjon.
Embereket fényképezni több okból sem szeretek már.
Azt hiszem, utálom őket.
Aztán egyre kevésbé van meg bennem a kapcsolatteremtés, a kapcsolattartás igénye, képessége.
Ráadásul valahogy most már tényleg tolakodónak, hiú szándékúak érzem magam, valahányszor rámozdulnék valakire.
Egy ideje már tudatosan nem.
Akkor inkább a pisafoltok és egyéb gyanús alapanyagok.

Mintha

Olyan, mintha...
A jó kép nagyon olyan, a tökéletes kép teljesen olyan.
Sőt, már-már...

Ha egy képen én vagyok, akkor én a képen vagyok?
Vagy csak „belőlem valaki útra vált"?!
El-elhagy egy-egy jobb-rosszabb részem?
A képekkel osztódik a világ, itt marad a múlt, kiszárítva, preparálva, íztelen, szagtalan zombijai által, szaros, kis-nagy kétdimenziós panoptikum.

Lásd még

emlékképek

emlékképek -
néhány pokoli évről:
ez volt a fiatalság
emlékképek -
töröld el őket,
emlékképek -
ne hagyd, hogy újra éljen
(spions)

Emlékképek

(Emlékképek)
Töröld el őket!
(Emlékképek)
Pusztítsd a jövődet!
- spions -

Mizantropológia (néniológia)

Idő - lábjegyzet

Idő, s némileg megváltozott nézőpont.
"A kelmefestő kirakata előtt leguggolt, mint a villamosban. Hiába, nem ment vele semmire. Rézlámpák, szamovár, Makart-csokor, ki tudja, micsoda. Ez nem volt Millner H. és Fiai, gyerekmagasságból nézve sem. Fent a dombon, a kis parkban, nem a padra ült le, hanem a pad mellé a földre. Megnézte közelről a kavicsokat. Odébb csúszott, a pázsit felé. Hangyát, bogarat keresett. Mutatóujjal beletúrt a nyirkos fűbe. Egy kavicsot kiválasztott, és zsebre vágta. Később, amikor visszafelé újra végigment az Újvilág utcán, szórakozottan dobálgatta a tenyerében a kavicsot, aztán szórakozottan elhajította. Némelyik kirakatnál mélyen lehajolt, mintha ki akarna betűzni valamit, árat vagy felírást. De észrevette, hogy a sűrűsödő forgalomban senki sem törődik vele, leguggolt hát megint a kapuknál, ülepmagasságban. Így találta meg a házat, ahol a barátja lakott. Az egyik kapuboltozat oldalában ráismert egy kőre."
(ottlik: Minden megvan)

Helyünk a világban

Az idő tettei

A fény tettei (bevezetés 2.: B. H. 1. főtétele)

A színek a fény tettei – tettei és szenvedései - emígy Goethe. A fény olyan sugárzás, amely fényérzetet kelt – emígy a tudomány. Ez utóbbi nemcsak tautologikus, de kétségbeejtő tanúság: ennyit tudtok.
Na jó, ez utóbbit, a tudást ne becsüljük le, épp elég az, hogy egy árva szót nem értünk már a soványabb egyetemi fizikajegyzetekből sem.

A fény tettei – Monet s az ő roueni fény/színtani kísérlete szerint:

A világban ugyanazt nem láthatod kétszer ugyanúgy.