Félúton valahová
Az utca hírmondója, 1945-89
A burkolat, meg ami mögötte van
Csörgő Attila: Arkhimédészi pont
Valóságos visszatérés egy metafizikai tájba vörös szőnyegen
Erzsi a börtönben
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: transzparencia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: transzparencia. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. november 17.
2009. március 4.
2008. január 3.
Az angyalföldi lepel
Aki nem hisz a tanú szemének, ki s.k. érinthette az angyalokat - (teste szerint láttam és hallottam és csodálatosképpen meg is érintettem és akkor a testből alig volta valami jelen - Emanuel Swedenborg: Menny és pokol), az higgyen a sajátjának. Íme a földi angyal leple:

És egy másik lepel, a bitangé:

És egy másik lepel, a bitangé:

2007. augusztus 29.
Fut a táj

Na, ezt bábbá-bá-bámulom, hogy fut.
Illetve ez csak az első szekvencia, és nem fut, azaz itt nem fut, mert a technika nem akarja engedni a futást.
2007. augusztus 15.
VD úr G-ben
Kis fűszer a mában: a G-robiban állok a bal 2-es kasszánál, amikor látómezőmbe beúszik egy jelenés, szépszál öregúr (mit öreg! mit úr! mint egy cserkészlegény, kockás gyapjúing, térdnadrág, gombos nadrágtartó, özönvízelőtti bőr válltáska, az övre applikálva praktikus hüvelyekben egész arzenál, toll, mobil, tán digikamera, és egy azonosítatlan eszköz: saccra egy síp - festőnek minek a síp?*), és besorol a jobb 2-eshez.
Váli Dezső, Deske úr az illető. Kicsit zavarban vagyok, hogy kukkolom, tán csak azt nem mazsolázom ki, mit vásárolt. Persze, mit akarhat, ő maga tehet erről: ugyan magát megfosztotta a kilátástól - műterme ablakát smirglivel csiszolta átláthatatlanra -, arról gondoskodott, hogy akárki belekukkoljon az életébe. Ő az első magyar blogger, remeteéletét 2000 óta élőben közvetíti.
Persze ez a közvetítésmód erős szűrő, a kitárulkozás ellenére érzékelhető valami határ: eddig és ne tovább.
(Műteremasztal hengerrel, Ljubityeljjel - forrás)
*a titokzatos tárgy valójában rózsafüzér, VD szíves közlése.
.
Váli Dezső, Deske úr az illető. Kicsit zavarban vagyok, hogy kukkolom, tán csak azt nem mazsolázom ki, mit vásárolt. Persze, mit akarhat, ő maga tehet erről: ugyan magát megfosztotta a kilátástól - műterme ablakát smirglivel csiszolta átláthatatlanra -, arról gondoskodott, hogy akárki belekukkoljon az életébe. Ő az első magyar blogger, remeteéletét 2000 óta élőben közvetíti.
Persze ez a közvetítésmód erős szűrő, a kitárulkozás ellenére érzékelhető valami határ: eddig és ne tovább.

*a titokzatos tárgy valójában rózsafüzér, VD szíves közlése.
.
2007. július 16.
2007. június 27.
2007. június 26.
Amit most látsz, az tényleg van

„A technikai képek azt a látszatot keltik, hogy nem szimbolikusak, vagyis nem konvencionális kodifikáción alapulnak, miként a tradicionális képek és szövegek. Azt a látszatot keltik, hogy kauzális kapcsolatban vannak a leképezett jelenettel; úgy, mintha a jelenet volna az ok és ők maguk az okozat. Azt a látszatot keltik, hogy üzenetük vételéhez nem szükséges kibetűzni őket; hogy nem képesek "hazudni"; hogy "objektívek". Ez veszélyesen megtévesztő. Valójában ugyanis az ezeket előállító készülékek a leképezendő jelenetek felfogott tüneteit szimbolikussá transzkódolják - a programok alapján. Valójában a technikai képeket sokkal nehezebb kibetűzni, mint a hagyományosakat." (Vilém Flusser: Képeink)
2007. június 18.
2007. május 24.
Nem tökéletes

"Tökéletes kép nappali fény mellett is. Minimális önsúly és a praktikus hordtáska; 7 másodperc alatt üzemkész; Azonnali kikapcsolás: nincs hűtési idő"
"Tökéletes kép nincs! Csak majdnem tökéletes. Ha értékelném a sajátomat azt mondanám lehetne élesebb, És egy kis derités is eltért volna."
"Tökéletes kép! Fotós válasza: Köszönöm szépen."
"Szolgája ott találja holtan fekve összeaszott, ráncos arccal a tökéletes kép alatt."
Tökéletes kép
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)