2007. augusztus 15.

VD úr G-ben

Kis fűszer a mában: a G-robiban állok a bal 2-es kasszánál, amikor látómezőmbe beúszik egy jelenés, szépszál öregúr (mit öreg! mit úr! mint egy cserkészlegény, kockás gyapjúing, térdnadrág, gombos nadrágtartó, özönvízelőtti bőr válltáska, az övre applikálva praktikus hüvelyekben egész arzenál, toll, mobil, tán digikamera, és egy azonosítatlan eszköz: saccra egy síp - festőnek minek a síp?*), és besorol a jobb 2-eshez.
Váli Dezső, Deske úr az illető. Kicsit zavarban vagyok, hogy kukkolom, tán csak azt nem mazsolázom ki, mit vásárolt. Persze, mit akarhat, ő maga tehet erről: ugyan magát megfosztotta a kilátástól - műterme ablakát smirglivel csiszolta átláthatatlanra -, arról gondoskodott, hogy akárki belekukkoljon az életébe. Ő az első magyar blogger, remeteéletét 2000 óta élőben közvetíti.
Persze ez a közvetítésmód erős szűrő, a kitárulkozás ellenére érzékelhető valami határ: eddig és ne tovább.

(Műteremasztal hengerrel, Ljubityeljjel - forrás)

*a titokzatos tárgy valójában rózsafüzér, VD szíves közlése.
.