A vetítés

A vetítés a legszemléltetőbb forma a kép útjának
(ikon-do? - harcművészet, annyi szent) megértéséhez. A látvány-élmény az ágens receptorain keresztül bejut rendszerbe, ott vadul fészkelődik, a tárgyi valóságból beszabadul a szubjektumba, átkel annak tengerén (sivatagján, barlangján, csatornahálózatán, szeméttelepén, üveghegyén, csipkerózsa-szövétnekén), a stimulusra ágensünk tudatos-ösztönösen megnyomja a gombot, mire a látvány-élmény kiszakad földi testéből, leszáll a pokolra, egy darabig a túlvilágon kóborol, majd egy kerek, szűk folyosón keresztül nagy-nagy fényesség kíséretében előtör, fénytestet ölt: minden száj nyitva áll, láss csodát, egyszerre ITT van a távol, MOST van a tegnap, igaz, kicsit úgy, mintha előzőleg sóskútba tették volna (emlékek?), majd onnan is kivéve betették volna a kerék alá (karakter?), majd (...)...

Aki megszerzi nekem Matthew Stokes Long After Tonight című projektjének háttérzenéjét (vagy bármilyen hozzá vezető utat), örökös Hallward's belépőt kap

ja, THE PROJECTION PROJECT: BUDAPEST EPIZÓD, MŰCSA


.