Tegnapi kirohanásom után ma kicsit higgadtabban, több tisztelettel. Most nem bonyolódnék ebbe, de ugye, tudod, ami neked fénykép, az benszülöttnek lenni furcsa piszkos papír.
...És minthogy tévesen föltételezik, hogy ha van egy vizuális érzetünk, akkor ez azt jelenti, hogy megpillantunk valamilyen „magántérben" kisimuló kétdimenziós színegyveleget... (Ryle: A szellem fogalma, 313. old.) A könyv tele van ilyen kijelentésekkel, mint „tévesen föltételezik". Közben az idézetben szereplő „magántérben" kisimuló kétdimenziós színegyveleg olyan átkozottul remekbe szabott szövegrész, hogy ha nem lenne előtte az a minthogy tévesen, talán tegnap nem is sültparasztoztam volna le az illetőt (amiért egyébként ezúton kérek mégis elnézést).
Tudod, ugye, vagy nem tudod(?), de nincsenek kész képek. Minden kép piszkos papír, magántérbe tévedt kétdimenziós színegyveleg, de minden alkalommal, amikor valaki ránéz, a újra és újra életre kel.
