2007. június 28.
2007. június 27.
2007. június 26.
Amit most látsz, az tényleg van
„A technikai képek azt a látszatot keltik, hogy nem szimbolikusak, vagyis nem konvencionális kodifikáción alapulnak, miként a tradicionális képek és szövegek. Azt a látszatot keltik, hogy kauzális kapcsolatban vannak a leképezett jelenettel; úgy, mintha a jelenet volna az ok és ők maguk az okozat. Azt a látszatot keltik, hogy üzenetük vételéhez nem szükséges kibetűzni őket; hogy nem képesek "hazudni"; hogy "objektívek". Ez veszélyesen megtévesztő. Valójában ugyanis az ezeket előállító készülékek a leképezendő jelenetek felfogott tüneteit szimbolikussá transzkódolják - a programok alapján. Valójában a technikai képeket sokkal nehezebb kibetűzni, mint a hagyományosakat." (Vilém Flusser: Képeink)
2007. június 25.
Mindenség Album - definíciós aggályok
„A világ egy képből áll, ennek változásai alakítják a valóságot, és a részletei a sorsok. A szent tömegkommunikációs definíciója, hogy bármennyi kép készíthető róla, mert nem változik. A bármennyi itt praktikusan csak egyet jelent, tehát az a szent, amiről nem érdemes képet készíteni, ezért eltüntethetetlen." (Sugár János: Szentkép)
2007. június 22.
Egyetlen thumbnail-lap a Mindenség Képei Albumból
Mindenki dobja el a túróba a fényképezőjét, az eddig ellőtt, becslések szerint mintegy 213.786.151.017.227 felvételnek sem volt értelme, készen áll ugyanis az AllImEngine (HQHSHD), és már ontja is a mindenség képeit. Ledöntve a tér, az idő, a technika, a józan ész és a jó erkölcs minden korlátját.
A fantázia halála.
Veszítsük el életünk értelmét, és őrüljünk meg együtt!
A fantázia halála.
Veszítsük el életünk értelmét, és őrüljünk meg együtt!
2007. június 21.
ohhowihateyoupeople
Nem tudom, ki hogy van vele, engem nagyon megvisel az a mérhetetlen gyanakvás és bizalmatlanság, ami egy fényképező emberrel szemben mára stabil alapállássá vált.
Oké, még ha valakinek váratlanul a képébe tolnék egy bazinagy kamerát, vagy esetleg egy még nagyobbal kukkolnék elő valami mellvéd mögül, de ha egy, az úttesten (közterület) szétmázolódott húgyfoltot fotózok elmélyülten, akkor vajon miért támad egyesekben az az ellenállhatatlan indulat, hogy engem ezért kérdőre vonjon.
Embereket fényképezni több okból sem szeretek már.
Azt hiszem, utálom őket.
Aztán egyre kevésbé van meg bennem a kapcsolatteremtés, a kapcsolattartás igénye, képessége.
Ráadásul valahogy most már tényleg tolakodónak, hiú szándékúak érzem magam, valahányszor rámozdulnék valakire.
Egy ideje már tudatosan nem.
Akkor inkább a pisafoltok és egyéb gyanús alapanyagok.
2007. június 20.
Mintha
Olyan, mintha...
A jó kép nagyon olyan, a tökéletes kép teljesen olyan.
Sőt, már-már...
Ha egy képen én vagyok, akkor én a képen vagyok?
Vagy csak „belőlem valaki útra vált"?!
El-elhagy egy-egy jobb-rosszabb részem?
A képekkel osztódik a világ, itt marad a múlt, kiszárítva, preparálva, íztelen, szagtalan zombijai által, szaros, kis-nagy kétdimenziós panoptikum.
Lásd még
2007. június 19.
emlékképek
emlékképek -
néhány pokoli évről:
ez volt a fiatalság
emlékképek -
töröld el őket,
emlékképek -
ne hagyd, hogy újra éljen
(spions)
2007. június 18.
2007. június 15.
2007. június 14.
Idő - lábjegyzet
Idő, s némileg megváltozott nézőpont.
"A kelmefestő kirakata előtt leguggolt, mint a villamosban. Hiába, nem ment vele semmire. Rézlámpák, szamovár, Makart-csokor, ki tudja, micsoda. Ez nem volt Millner H. és Fiai, gyerekmagasságból nézve sem. Fent a dombon, a kis parkban, nem a padra ült le, hanem a pad mellé a földre. Megnézte közelről a kavicsokat. Odébb csúszott, a pázsit felé. Hangyát, bogarat keresett. Mutatóujjal beletúrt a nyirkos fűbe. Egy kavicsot kiválasztott, és zsebre vágta. Később, amikor visszafelé újra végigment az Újvilág utcán, szórakozottan dobálgatta a tenyerében a kavicsot, aztán szórakozottan elhajította. Némelyik kirakatnál mélyen lehajolt, mintha ki akarna betűzni valamit, árat vagy felírást. De észrevette, hogy a sűrűsödő forgalomban senki sem törődik vele, leguggolt hát megint a kapuknál, ülepmagasságban. Így találta meg a házat, ahol a barátja lakott. Az egyik kapuboltozat oldalában ráismert egy kőre."
(ottlik: Minden megvan)
2007. június 13.
2007. június 12.
2007. június 11.
A fény tettei (bevezetés 2.: B. H. 1. főtétele)
A színek a fény tettei – tettei és szenvedései - emígy Goethe. A fény olyan sugárzás, amely fényérzetet kelt – emígy a tudomány. Ez utóbbi nemcsak tautologikus, de kétségbeejtő tanúság: ennyit tudtok.
Na jó, ez utóbbit, a tudást ne becsüljük le, épp elég az, hogy egy árva szót nem értünk már a soványabb egyetemi fizikajegyzetekből sem.
A fény tettei – Monet s az ő roueni fény/színtani kísérlete szerint:
A világban ugyanazt nem láthatod kétszer ugyanúgy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)