Naiv

és ostoba

Make it much easier!

Ha egy verseny mindhárom dobogósa ugyanolyan márkájú cipőt viselt, hajlamosak vagyunk (persze, vagyunk ám, vagyunk a .... ... vagytok... vagynak...) azt gondolni, a siker záloga az a cipőmárka.
Ne zavarja a hajlamosakat, hogy az utolsó három is ugyanazt a márkát viselte. A fő, hogy ismét van egy törvény (a győzelemhez viseld a bajnok cipőjét!), amit egészen addig be kell tartani, amíg a dobogó mindhárom fokára egy másik ugyanaz a cipő nem lép fel. (Hoppá, akkor viszont misztikus, megfejthetetlen talány - de legalábbis logikai bakugrás -, mikor, hogyan kerül sor a cipőcserére. Ja, ez már az utánloholók problémája. Mindenesetre most nem bonyolítom tovább.)
Az újságosbodé kirakatában, a boltok mosóporrészlegénél a mosóporos dobozokon, az autókereskedések pultjain lévő katalógusok fedőlapjain, a weblapok nyitóoldalán, és még mindenhol is ugyanez a lehetetlen konformizmus tombol, próbálj ugyanolyan lenni, mint mindenki más, különben esélyed nincs. És ha megújulsz, "más" leszel, úgy újulj, úgy másulj, mint a többiek, a nagyobbak, a gyorsabbak. Ettől aztán te is nagyobb, gyorsabb, erősebb, másabb leszel. Ha csak az érzelmeimet szólaltatom meg, azt hallom, de hiszen ez undorító. Undorító, mint minden más konformizmus.
Jó, ez a legnagyobb baj.
De van egy sokkal kisebb!

Elöljáróban színesek innen-onnnan:

19. század.
1887-ben Wovoka, a pajute messiás azt az igét hirdette az indiánok körében, hogy táncolni kell (lásd: szellemtánc), erre majd a wasicsu elhúz innen a fenébe, a bölények meg visszatérnek.
Eredmény: ø

20. század.
1977. Nemzetközi kupadöntő. Az F-i torna club minden hájjal megkent játékosai szigszalagból adidas-csíkosra barkácsolták cipőiket, a K-i dinamó csapata csík nélküli dorkóban vagy mezitláb állt ki.
Eredmény: 0:3 oda.

A perzsák megkorbácsolták a tenger színét, a kelták dühösen nyilazták az eget.
Eredmény: teljes siker

Szóval az a bizonyos kisebbik baj: az ostobaság.