A nap vége - Nagyítás

lapzárta után:
A XX. század végérvényesen lehúzta a redőnyt.


Ingmar Bergman ,
Michelangelo Antonioni





.

A vetítés

A vetítés a legszemléltetőbb forma a kép útjának
(ikon-do? - harcművészet, annyi szent) megértéséhez. A látvány-élmény az ágens receptorain keresztül bejut rendszerbe, ott vadul fészkelődik, a tárgyi valóságból beszabadul a szubjektumba, átkel annak tengerén (sivatagján, barlangján, csatornahálózatán, szeméttelepén, üveghegyén, csipkerózsa-szövétnekén), a stimulusra ágensünk tudatos-ösztönösen megnyomja a gombot, mire a látvány-élmény kiszakad földi testéből, leszáll a pokolra, egy darabig a túlvilágon kóborol, majd egy kerek, szűk folyosón keresztül nagy-nagy fényesség kíséretében előtör, fénytestet ölt: minden száj nyitva áll, láss csodát, egyszerre ITT van a távol, MOST van a tegnap, igaz, kicsit úgy, mintha előzőleg sóskútba tették volna (emlékek?), majd onnan is kivéve betették volna a kerék alá (karakter?), majd (...)...

Aki megszerzi nekem Matthew Stokes Long After Tonight című projektjének háttérzenéjét (vagy bármilyen hozzá vezető utat), örökös Hallward's belépőt kap

ja, THE PROJECTION PROJECT: BUDAPEST EPIZÓD, MŰCSA


.

belső kép (BH 3. főtétele)

Ugyanarra nézzünk, mégis egészen mást látunk.

Öklend és Leokádia

Összeülnek tizenketten (ketten a kistanácsból, négyen a hatvanak tanácsából, három a kislány, plusz a kreatívok), sus-kus, hogy: ciklusmíting, flipcsárt, márka, logó, brand, trend (trand?), fókuszcsoport, redizájn, üttős, penge, alkímia, így forr és buzog a kreofil, ebből lesz a cserebogár (és/vagy a tücsök).
Mi tudjuk, hogy nekik mi kell, hiába, hogy most még nem értékelik, még nem tudják, hogy ez nekik mennyire tetszik majd, a Mester is megmutatta nekünk, csatoljuk le egyik sarunkat, egyébként is, ez az Ő töke!, kövessük!, kerül, amibe kerül, legfeljebb neked nem fizetünk, hehe.
Aztán ha már mindenkinek borsózik a háta a sok lekerekített sarkú kék tónusba állított lekerekített sarkú narancs keretbe foglalt lekerekített sarkú, piktogrammal töltött zöld tónuskockától, majd átugrunk a letisztultra, onnan egy szökkenés a jópofán médiahekknek álcázott anticucc, mi ilyen viccesek vagyunk, a tréningen is annyiszor eljátszottuk. Vazze, te se jácd itt az eszed, végül is ezért kapod a zsét, nem? (nem kapod? jó, majd beszéljünk!)

legnoráma

Kis parkoló, nagy látószög, szétszórt alakzat

(balról jobbra: Timdzsi, Psophie, Balázs, Nikol, Dorzak, Timi, Cs(uhai)

Kivezetés a képzőművészetből

Jackson Pollock - Alchemy, 1947

Utolsó terem, kijárat, aztán büfé, klotyó, múzeumbazár, végül pá Gugi Peggi, de mielőtt még lenyomnád a kilincset, stílusosan: az Utolsó Festő.

Uhh, és ez mekkora fotó róla!

(Bónusz: Házi fröccsöntöde, HomeMadePollock 2.0 - injoy yourself!)

Az égi és földi szerelemről

műszeres azonosítás

How can I keep on smiling at their disguises / when I know nothing good ever comes from lies / my heart is not a beginner but still, I can lose my temper, yeah / how can we keep on watching that fuckin’ tv / We’re so bored, we dont’t even care what we see / takes our strengh away and never shows us the way, no

bárhol...

A japán che olaszban francóval + egy orosz hússaláta

a nemzetközi helyzet

bárhol járj a nagyvilágban

...nyomtam a gombot, de hiába.